Halloween szex, éjjel a temetőben

Mára végeztem, a munkahelyen minden kész van, már csak be kell zárni, és máris mehetek haza. Már késő van, szeretnék mielőbb hazaérni, egy fárasztó nap után, de van ezzel egy kis gondom. Mivel ma nem bringával jöttem, – mert reggel esett az eső, – így most kénytelen vagyok gyalog menni, ami még legalább félóra. Sebaj, időm van, sétálok egyet, ami még egészséges is.

Miután kilépek a kapun, bezárom azt is, majd a sötét és kihalt utcán elindulok. Amikor az utcasarokra érek, eszembe jut, hogy mi lenne, ha a temetőn vágnék át? Úgy sokkal rövidebb lenne az út. A temető bejáratánál megállok egy pillanatra, és nézem a nyitott kaput, ami olyan, mintha hívogatna. Aztán eszembe jut, hogy ma van halloween napja, és ilyenkor egy temető…

A fenébe is, én nem vagyok babonás, nem hiszek az olyan mendemondákban, mint a temetőkben tanyázó szellemek. Aztán mégis tovább megyek, hisz ott sötét van, és hát…

Mi van? Beszari vagy? Megállok, és hallgatózok. Vajon ki szólt hozzám? Senki nincs a közelemben, ezért arra gondolok, hogy talán csak egy belső hang szólt, ám én ebben sem hiszek.
– Tudod mit? Én nem vagyok beszari. – mondom magamnak, amiről eszembe jut a kedvenc filmem, amiben Marty Mcfly tiltakozik, miszerint „engem senki nem nevezhet nyuszinak”. Jó film ez, az egyik kedvencem. Mire észbe kapok, már a kapun belül vagyok, és egy sötét, levelekkel borított úton haladok a temető vége felé, ahol már nincs sem kerítés, sem kapu, és ami szinte a házunk mellett húzódik.

Nem vagyok félős alkat, de azért nyitva tartom a szemem, nehogy meglepetés érjen, amikor is meglepetés ér. A távolban azt látom, hogy az egyik sírkő mellett, egy fehér árnyas alak áll. Mi a picsa? Hát mégis vannak szellemek? Megállok, és csak bámulom, de nem látok sokkal többet mint eddig. Nem mozdul, nem csinál semmit, csak áll. Lehet hogy mégis vissza kéne fordulni, és a hosszabb úton hazamenni?

Amíg ezen töprengek, a fehér ruhás alak megmozdul, majd leül a sírkőre, ami mellett álldogált. Mi legyen? Tovább menjek, vagy inkább…
A francba, nehogy már megijedjek egy szellemtől! Lépek egyet, majd még egyet, így egyre közelebb kerülök hozzá, így már jól látom őt. Egy fiatal lány, alig lehet több tizenhét évesnél, ám gyönyörű. Vajon mit keres ilyenkor a temetőben, ilyen lenge öltözékben?

Már csak néhány lépés választ el tőle, amikor felém fordul. Megigéz a szépsége, szinte a földbegyökerezik a lábam, és csak bámulom őt. Ekkor lecsusszan a kőről, és lép felém egyet.
– Szia. – köszön rám, szinte csilingelő hangon.
– Szia. Ki vagy te? –  teszem fel neki a kézenfekvő kérdést.
– Kati vagyok.
– Milyen Kati?
– A teljes nevem, Nemes Katalin.
– Te ismersz engem?
– Személyesen nem, csak futólag, hisz én is itt élek ebben a faluban.
Furcsa, nem emlékszem rá, és talán sosem láttam őt, ám most alaposan szemrevételezem. Szép lány nem is vitás. Már épp nyitnám a szám, hogy feltegyem neki a következő kérdésem, amikor ismét megszólal, azon az angyalian csengő hangján.
– Volna kedved egy kis időt eltölteni velem?
– Mire gondolsz pontosan? – kérdezek vissza, ám ebben a pillanatban, a lány kibújik a vakítóan fehér ruhájából, amit a már említett kőre hajít, majd lép egyet felém.
– Arra gondoltam, hogy talán elég szépnek, és kívánatosnak tartasz ahhoz, hogy megérints, vagy ha van hozzá kedved, akkor akár többet is tehetnél velem.
Amíg ezt kimondja, az egyik kezével megsimítja a melleit, a másikkal meg a lába között matat. Húhh… Ettől kiver a víz. Szellemekre számítottam, ám ehelyett egy ilyen szépséggel hoz össze a sors. Ezt kár lenne kihagyni. Lépek egyet, miközben kinyújtom a karom, hogy megérintsem őt.

A bőre hideg tapintású, de hát ilyen hideg éjszakám milyen lehetne? Az értintésemre megrezdül a teste, közelebb jön hozzám, és minden teketória nélkül megmarkolj a farkam. Eddig is meredezett, ám amikor megfogja és rámarkol, már keményen áll. A kezem végigsimít rajta. Megsimogatom a melleit, a hasát, és még lejjebb is szeretném megérinteni, amikor hátra lép egyet, és így szól hozzám:
– Szóval? Szeretnél egy kis időt eltölteni velem?
– Igen, szeretnék. Mit szólnál, ha elmennénk hozzám, ott jó meleg van, nem szeretném ha megfáznál.
– Arra most nincs időm, ha akarsz engem, akkor itt és most tegyél magadévá.
– Hát jó. – mondom neki, majd elkezdem a nadrágom övét kioldani, majd letolom, és csak úgy a földre dobom. Erre a lány megint közelebb jön hozzám, letérdel, és a farkam kezdi kényeztetni. Az egyik keze a zacsimat simogatja, a másikkal meg a lábam között mögémnyúl, és megmarkolj a seggem. Ebben a pillanatban a szájába veszi a farkam, mire a seggemet markoló kezével maga felé ránt, így tövig csusszan a szájába a férfiasságom. Egy pillanatra eltűnődök azon, hogy vajon hogyan képes ilyen könnyedén benyelni a faszom. De pillanatnyilag ez nem is érdekel, csak élvezem, ahogy a szája fel, s le siklik rajtam.

Pár pillanat múlva a lány feláll, megfogja a kezem, és magával húz ahhoz a sírhoz, amin e jöttömig ücsörgött.
– Ülj le. Gondolkodás nélkül megteszem amit kér, vagy inkább csak utasít. Leülök.

A lány egy pillanatig csak áll előttem, a szeme a farkamat vizsgálja, majd felemeli az egyik lábát, átteszi a térdem fölött, utána a másikat is, majd ráül a farkamra, és mozogni kezd rajtam. Előbb csak lassan, mint aki ki akarja élvezni minden pillanatát, aztán egyre nagyobb ütemben lovagol rajtam.

A karjai a nyakam körül, szorosan magához ölel, miközben meglovagol engem. Meglepően hamar és hirtelen elélvez. Érzem, ahogy a nedvei végigfolynak rajtam, majd az alattam lévő kőre és az avarra hullanak a cseppek. A lány megint csak leáll, majd felemelkedik, és nekem háttal ismét ráhúzza a lucskos punciját a farkamra, majd ismét vágtába kezd. Hogy le ne csússzon, a melleit markolom meg, és szinte ráhúzom magamra, amitől ő is egyre vadabbul mozog, és amitől megint csak elélvez.

Amikor ismét leáll, megáll előttem, és szomorú szemekkel megkérdezi tőlem:
– Te nem élvezed?
– Dehogynem. Csak… tudod, nekem ehhez több idő kell.
– Akkor jó, már azt hittem hogy neked nem is jó.

A lány megint elém lép, majd egy erőteljes mozdulattal hanyattdönt, hogy szinte koppan a fejem a hideg kövön. Majd fölém guggol, majd újra rámereszkedik, és kezdi előlről az aktust. Szinte ugrál rajtam, megállás nélkül vonyít, amitől a hideg futkos a hátamon. A vonyítása olyan, mint aki épp az orgazmushoz közelit, ám van benne némi állatias morgásszerű hang is. A mozgása már annyira erőteljes, és annyira vad, hogy szinte fáj mindenem. A hátam, amit a hideg kőhöz présel, a lábam, amire támaszkodik, és úgy érzem, hogy a farkam is fáj, pedig az most a legjobb helyen van.

Ahogy egyre intenzívebbél válik a baszása, – mert ez már nem is simán szex, egyszerűen maga alá gyűr, és megbaszik engem, ám ezzel együtt olyan eufórikus élvezetben van részem, hogy a fájdalom nem is érdekel. Ahogy rajtam ül, ahogy ugrál rajtam, a hangok, amik feltörnek belőle, egyre inkább egy állat ordítására emlékeztet. Ahogy fel-le mozog rajtam, a mellei is követik a mozgást, amit a markomban tartok.

Aztán megint elélvez. Érzem, ahogy az egész teste megremeg, és ahogy a pinája pumpáló mozgása szinte rátapad a farkamra, ami most is inkább fájó érzés, és talán ezért nem vagyok képes arra, hogy én is elélvezzek vele.

Egy idő után lecsillapodik, elmúlik a remegése is. Ismét felemelkedik rajtam, fordul egyet, majd visszaül rám, a számra, miközben a farkamat a szájába veszi, és vadul szopja, szívja. Ezt már én sem bírom sokáig, és elélvezek, bele a szájába, amit ő szaporán ki is szív belőlem. Ekkor ismét megfordul, de csak a hasamra ül, majd megcsókol, amitől a szájában forgatott gecim, átfolyik az én számba, aztán visszaszívja, majd újra, egészen addig, amíg el nem fogy. Ezzel együtt az erőm is elhagy, szinte ájulásba zuhanok. Azt még érzékelem, amikor lemászik rólam, de utána csak a csend marad.

Amikor kinyitom a szemem, csak a sötétséget látom. Fázok. Leginkább a hátam, ami a hideg kövön fekszik még most is. Felülök és körülnézek, ám a lányt nem látom. Lemászok a kőről, megkeresem a nadrágomat, és felveszem. Miután megigazítom magamon a ruháimat, csak állok a sírkővel szemben, és csak bámulok rá.

Először nem akarok hinni a szememnek, de aztán rá kell jöjjek, hogy az nem csap be. Kiver a víz, hányinger kerülget, és szeretnék mielőbb hazaérni. Már nem vagyok messze, néhány perc és a meleg szobámban lehetek.

Amikor hazaérek, az egész házban sötét van, a szüleim már biztosan alszanak. Csendben bemegyek a szobámba, levetkőzök, és megyek a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. Amikor készen vagyok, és kilépek onnan, épp akkor lépnek be a szüleim a bejárati ajtón, talpig feketében.
– Hát ti? Hol jártatok? – kérdezem tőlük meglepetten.
– A Nemeséknél. – mondja anya, miközben leveszi a kabátját, és felakasztja a fogasra.
– A Nemeséknél? Miért? – kérdezem anyutól még inkább meglepve.
– Te nem is tudod?
– Mit nem tudok?
– Ma volt a temetés.
– Ki halt meg?
– A lányuk, Kati. Ekkor egy kicsit megszédülök.
– A Nemes Kati?
– Igen ő.

Ettől végképp elszakad a cérna, bebotorkálok a szobámba, elterülök az ágyamon, aztán már csak a sötétség borul rám.

Nick Wood

Szeretem a szex minden formáját, szeretem a női nemet, és szeretem kielégíteni a vágyakat.

4